Nézzétek meg galériáinkat és a Facebookon a többi képeinket...
Tarrus Beszámoló Adritól, fogadjátok szeretettel:
Előre szeretném leszögezni, hogy ha a cikk olvasása során azt érzed kicsit elfogult vagyok, van rá okod, bár igyekszem minél objektívebben elmesélni, hogy mi is történt.
Tarrus Riley jó ideje a legnagyobb kedvencem, ezért nem is volt kérdés, hogy megnézzem-e a bécsi koncertjét. A helyszín a Flex volt, ahol először jártam, és kezdeti félelmeim, szerencsére gyorsan elmúltak. Bár a hely nem túl nagy és a sör kicsit drága, igazán lényeges negatívumot nem is tudnék felsorolni. Külön öröm volt, hogy a hangosítás nagyon jó volt, nagyon szépen szólt az egész, bárhonnan hallgattad. A warm upról a R.B. Soundsystem gondoskodott, kellőképpen hergelték a népet. A koncert előtt a Baba Soundos Father Kutta is megmutatta magát egy Bob Marley szettel, ami úgy gondolom nem feltétlen volt jó választás, de elnéztük neki.
Tarrus Riley a Black Soil Banddel és Dean Fraserrel érkezett, hogy legújabb akusztikus albumát (Mecoustic) népszerűsítse. Bár az európai turné vége felé jártak nagy bulit csaptak, a fáradtság jeleit szerencsére a közönség nem érezte.
A zenekarról elmondhatom, hogy hibátlan. Egytől-egyig kiváló zenészek, természetesen Dean Fraserrel az élen. Akinek teljesen új ez a név, mindenképpen nézzen után, hisz a munkássága úgy gondolom mérföldkő a reggae zenében. Tarrus Riley pedig szintén kiváló. Mind amellett, hogy fergeteges showt tud csapni, a hangja is gyönyörű, egy percre sem csuklott meg, egy hamis hang sem volt a koncerten. A humor is végig jelen volt a színpadon, akár amikor a Dean Fraseres „én rögtönzök valamit énekben, te meg játszd vissza szaxofonon” –játékot játszották, vagy épp Buju Bantont imitált (hozzáteszem hibátlanul !!!) vagy amikor számon kérte, hogy miért is őrjöngünk a szaxofonosnak, hiszen ez nem egy Dean Fraser koncert…ez egy Tarrus Riley koncert.
Bármennyire is szeretném, nem tudom ezekben a sorokban visszaadni azt a hihetetlen energiát és jókedvet, ami végig kísérte a koncertet. Rengeteget táncoltunk, de legalább ennyit nevettünk is a különböző poénokon és beszólásokon. Elhangzottak a legnagyobb slágerek az Armagiddion timetól kezdve a She’s royalon át a Good girl gone bad-ig. Hallhattunk új, akusztikus hangszereléssel megoldott dalokat is, ilyen volt például az I Sight. A közönség is remek volt. Amellett, hogy kulturáltan szórakoztak hibátlanul énekeltek: „ I will stay with you through your ups and your downs
I will stay with you with no one elses round” .
Külön kiemelném a vokálos fiút, akinek a hangjától mindenki álla leesett, hatalmas őrjöngés fogadta, amikor Buju Banton Wanna be loved számát elénekelte. A koncerten elhangzott még egy Buju szám, immár Tarrus szájából, az Untold Stories, ami szerintem az egyik leggyönyörűbb Buju szám fantasztikus szöveggel, ezért (is) járt a piros pont.
A koncert május 6-án volt. Tehát azon a bizonyos héten, amelyen egyszer már „nyakamba szakadt” az Akvárium. Sajnos a másnapi Perfect koncertre már nem jutottam el, de a kárpótlás Bécsben megtörtént. Perfect ugyanis ott volt a Flexben, a közönség soraiban végig táncolta a koncertet, valamint egy rövid Hand cart bwoy erejéig a színpadon is helyet kapott. Fergeteges volt!
A koncert után Tarrus Riley ereklyéket vásárolhatott mindenki, külön öröm volt, hogy ezt magától az énekestől és Dean Frasertől szerezhettük be. Kedvesek és közvetlenek voltak, rövid beszélgetések, fotók és aláírt cd-k. Így zárult az este. Legalábbis nekünk.
Hibátlan volt, minden tekintetben. Csak javasolni tudom, hogy kövessétek figyelemmel a munkásságukat. Szerencsénkre az európai turné nyáron is folytatódik, a legnagyobb reggae fesztiválokon megtaláljátok őket, úgyhogy menjetek, biztosan megéri! A Mecousitc album pedig igazi csemege, ritkán jelennek meg reggae zenészek egy teljes akusztikus albummal, ebbe is érdemes belehallgatnotok. Az iriezion utazást szervezést pedig csak ajánlani tudom mindenkinek.
One love!
SzaboAdri
< Előző | Következő > |
---|